Az utunk első (fél)napjának célállomása Bécs városa volt. Budapestről vonattal nagyjából 2-2,5 óra alatt megérkeztünk, és 4-5 órát töltöttünk a városban. Ez a nap inkább a beugró szerepét töltötte be, amolyan 0. állomás volt Firenze előtt. Ettől függetlenül igyekeztük felfedezni a városnak azokat a részeit amik ennyi idő alatt bejárhatóak voltak. 

Mikor leszálltunk a vonatról el se hittük, hogy elkezdődött az utazás, hogy tényleg benne vagyunk és, hogy végre valósággá vált. Persze nem akartuk az összes időnket azzal tölteni, hogy a pályaudvaron örömködünk, ezért neki is indultunk a városnézésnek. 

Először a hadtörténeti múzeumhoz mentünk, amit kívülről tekintettünk meg. Hatalmas, vörös épület együttes, viszonylag nagy területen elhelyezkedve. A múzeum előtt ki volt állítva egy második világháborús repülő és rengeteg ágyú végig a fal mentén (később, egy fedett ,,csarnok" részen is rengeteg ágyút találtunk). Minden ágyúnál fel volt tüntetve a méret, a súly, a keletkezési helyszín és idő. Érdekes volt belegondolni, hogy néhány ágyúval akár még a magyarok ellen is harcolhattak 1848/49-ben.

A múzeumot elhagyva a Belvedere kastélyhoz és kerthez mentünk és meg is torpantunk a barokk kastély és kert precíz, kimért, tekintélyt és nyugalmat árasztó kisugárzásától. A növényzet nagyon szépen gondozott és az egész parkot a szabályosság, a szimmetria hatotta át. Mindenhol vízesések, szobrok, és egy szép, mesterséges medence is elterül a kastély előtt. Sajnos bemenni nem volt időnk, de így is lenyűgöző élményben volt részünk. A kastély mögötti csodálatos kilátás pedig (mind az alatta elterülő kertre, mind a városra) megkoronázta az ott létünk. 

 Következő állomásunk a Szovjet győzelmi emlékmű volt. A 20 méter magas talpazaton álló 12 méteres szobor igazán impozáns látványt nyújt az emlékműhöz tartozó oszlopok és a szökőkút között. Nem utolsó sorban a szökőkút mellett fokokkal hűvösebb volt a levegő, ami a tikkasztó hőségben hatalmas felüdülést jelentett. Elég sokan tartózkodtak a víznél, szóval azt hiszem mondhatom, hogy nem csak nekünk :D.

Egy kis kavargás után megérkeztünk a Károly-templomhoz. A barokk épület szintén csodás látványt nyújt. Hatalmas, méltóságteljes, erőt sugároz. Az egész bécsi tartózkodás alatt ez fogott meg a legjobban. Tényleg lenyűgöző. A templom előtt lévő medence és park pedig igazán közösségi helyszín. Sokan a fák alatt vagy lábukat a vízbe lógatva beszélgettek. Nekem külön élmény volt a téren lévő pálmafák látványa, számomra valahogy azt az érzetet kelti, hogy igen, utazom, igen, új dolgokat fedezek fel.

Innen a Szecessziós házhoz vezetett az utunk, ami leginkább azért volt érdekes, mert művészettörténet órán ódákat zengett róla a tanár úr. Ott állt előttünk a tananyag személyesen. Sikerült is megfigyelni az órákon elhangzott stílusra jellemző motívumokat. Növények, aranyozottság, kacskaringós, kanyargós vonalvezetés.

 Ezt a megállót egy piac, a Naschmarkt követte. Nem vettünk semmit, de így is megérte végig menni az emberektől és árusoktól nyüzsgő kis bódékból álló utcákon.Aki akart megebédelhetett, de emellett rengeteg zöldség, gyümölcs, hal, édesség és háztartási cikk is kapható ezen a helyen.

Ezután már az állomásra indultunk, hogy felszálljunk a Firenzébe tartó vonatra. Útközben belebotlottunk egy utcai fesztiválba, sörrel, wurstal, élőzenével. Itt még nagy gasztronómiai kalandokba nem bocsátkoztunk, beértük azzal, hogy egy kis boltban vettünk kenyeret és mellé valót. A legnagyobb újdonság amit kipróbáltunk a mezomix volt, ami egy kóla-fanta üdítőital. Ebből egyszer elég is volt :D. Indulás előtt, nagy örömünkre, még magyar hangokkal is találkoztunk az állomás előtt :)

Sajnos csak ennyi időnk jutott Bécsre, sok nevezetességet tudtunk megnézni és sok mindent nem tudtunk kipróbálni sem, de igyekeztük tartalmasan tölteni azt a pár órát ami a rendelkezésünkre állt és most, így utólag, összeszedve mennyi helyen voltunk ezalatt az idő alatt azt hiszem sikerült. Bécs egy nyugodt, kellemes nagyváros benyomását keltette, ahol van élet, de nincs akkora forgatag mint Budapesten. Sokkal nagyobbak a terek is, hatalmas helyek vannak még beépítetlenül, lehet ennek is szerepe van abban, hogy az embernek nincsen zsúfoltság érzete. Sok házat felújítanak, sok helyen lehetett látni építkezéseket. Érdekesen vegyülnek a modern, üvegből készült és a régebbi, monarchiásabb épületek. Különleges volt az is, hogy a pályaudvar egyben bevásárlóközpont is. Nálunk az a jellemző, hogy a pályaudvar közelében van vásárlási lehetőség, de itt konkrétan egy plázába futnak be a vonatok ahol a kajáldáktól a ruhaboltokon és egy modern vízesésen át a papírboltokig minden megtalálható. 

Így hát fáradtan, de tele élményekkel, vidáman szálltunk fel a vonatra az út első állomása után és izgatottan vártuk a következő napot, az olaszországi Firenzét.

UI.: Ha a képekre kattintotok teljes méretben is láthatjátok őket ;)